Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya.
Nekem a Te lelked
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmod,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.
Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat?
Mikor simogat végre a vágyad?
Mikor szólít hozzám a varázslat?
Ha csendben eljő, a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás!
Újra megigézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot.
Elenged a Földön
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozol.
Elröpít a szíved,
Földön túli létben,
Megtalálhatom…
Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takaró majd a vállamon,
Kandallóm tüzében szemeid mesélnek,
Újra átváltozom.
Születik egy élet.
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.